IPA

Az IPA az *India Pale Ale* rövidítése. A név a 18–19. századi brit gyakorlatra utal: a gyarmati Indiába szánt sört erősebbre és komlósabbra főzték, mert a komló természetes tartósító, az alkohol pedig segít átvészelni a hónapokig tartó hajóutat. A mai IPA-nak ehhez már csak a neve köti, a stílust az amerikai kézműves szcéna alakította újra a 20. század végén.

A meghatározó elem a komló, méghozzá kettős szerepben. Forralás közben adagolva keserűséget ad – egy IPA jellemzően 40–70 IBU. Hidegen, az erjedés alatt vagy után adagolva (száraz komlózás) viszont szinte csak illatot: citrust, trópusi gyümölcsöt, fenyőt vagy gyantát, keserűség nélkül. A modern IPA-k nagy része erre a második hatásra épül.

Alkoholtartalma jellemzően 5,5–7 százalék. A szelídebb testvére az APA (American Pale Ale, 4,5–6% és 30–50 IBU), ahol a maláta még kiegyensúlyozza a komlót. A session IPA ugyanezt a komlós karaktert hozza 3–5 százalékos alkohollal – a „session" arra utal, hogy többet is meg lehet inni belőle egy ülésben. Fölfelé a double (imperial) IPA következik, 7,5 százalék fölött.

A két legismertebb mai irányzat a NEIPA (New England IPA): zavaros, telt, lágy keserűségű, trópusi gyümölcsös – és a West Coast IPA: tiszta, száraz, gyantás-fenyős, határozottabb keserűvel. Az IPA a legromlandóbb sörstílusok egyike: a komlóaroma hetek alatt fakul, ezért érdemes a palackozási dátumot nézni és frissen inni, 7–10 °C-on.