Száraz bor

A „száraz" a bor maradékcukor-tartalmára utal, nem az ízére vagy a testére. Amikor a mustot élesztő erjeszti, a szőlőcukor alkohollá és szén-dioxiddá alakul. Ha az erjedés végigfut, a cukor elfogy, és száraz bort kapunk. Ha a borász hűtéssel vagy szűréssel megállítja, cukor marad benne – így lesz félszáraz, félédes vagy édes.

Az EU borjelölési szabályai szerint a száraz megjelölés legfeljebb 4 g/l maradékcukrot jelent. Van egy megengedő kivétel is: 9 g/l-ig száraznak nevezhető a bor akkor, ha a savtartalma legfeljebb 2 g/l-rel marad el a cukortartalomtól – ez magyarázza, miért érezhető egyes „száraz" rizlingek gömbölyűbbnek másoknál.

Fontos csapda: a száraz nem azonos a savassal vagy a fanyarral. Egy magas alkoholú, érett gyümölcsöt hozó száraz bor édeskésnek *érződhet*, mert az alkohol és az érett gyümölcsaroma édességet imitál. Fordítva is igaz: egy hűvös évjáratú, magas savú félszáraz bor szárazabbnak hat, mint amennyi cukor van benne.

Vörösborok döntő többsége száraz, mert a tanninok és a cukor együtt ragadósnak hatna. A fehéreknél és a rozéknál viszont végig ott a skála, ezért érdemes az ellenőrző címkeszót megkeresni a hátcímkén.